2015 FCI IPO-FH Nyomkövető Világbajnokság (Moszkva) – 2015.05.08-19.

2015 május 08. péntek

21:40 indulás Oroszországba Moszkva mellé „Dmitrovba” Volen Parkba a Világbajnokság helyszínére.

Magyarországról gond nélkül át haladtunk Szlovákiába. Majd ott jött az első meglepi. Egyszer csak egy szarvast pillantottunk meg az út szélén, szerencsére nem elénk szaladt, hanem az erdőbe. Majd következett a többi állatka. Mikor már minden állattal megküzdöttünk jött az útlezárás, lezárták a hegyen átvezető szakaszt és eltereltek a kis falvak felé. Itt olyan pici volt az út, hogy két autó nem fért el. Sorba jöttek az állatok egymás után. A vadregényes terelés után folytattuk az utat Lengyelország felé.

Mikor átléptük a határt megálltunk pihenni. Ott egy kedves úr beszélgetett velünk. Nagyon tetszett neki Harto, elmesélte, hogy 20 éve sportkutyázik. Indultunk tovább reménykedtünk, hogy valahol autópályába botlunk. Sajnos nem így volt. Végig döcögtünk faluról falura. Néha megálltunk egy picit szusszanni.

Mikor megláttuk a Belorusz határt megörültünk, mert tudtuk, hogy ott vár minket az autópálya. De nem tartott sokáig az örömködés. A határon öt óra alatt jutottunk át, öt helyen ellenőriztek le minket tetőtől talpig. Mikor sikeresen át jutottunk ebbe a csodás országba meg keresetük az „OBU” árusító helyet. ( OBU-val nézik, mennyit megyünk az autópályán) kb. egy óra alatt sikerült hozzájutnunk a kis kütyünkhöz. Indulás tovább.

Az autópálya nem hasonlít a miénkhez. Az első szakaszon barkóba volt a sebesség lehetősége. Néha valami volt festve az útra, ha ügyesek voltunk kitaláltuk és nem kapunk büntetést. Később már kirakták a táblákat. Az úton se kerítés se középső elválasztás se semmi. Két fasor között négy sáv kis fű csíkkal középen. Olyan volt, mint otthon a fő út két falu között. Autópályán egy darabig lehetett szuperül haladni majd jött a falu, fék 60 km/ h. Ez így volt végig. Így az átlagsebességünk 70km/h volt.

Itt az autópályán sétálnak, bicikliznek, robogóznak. Egyszer csak egy lovat pillantottunk meg az út szélén az aszfalt mellett, aki békésen legelt. Talán ő volt a fűnyíró. Mikor már este volt a totális sötétben a fák szélén megjelentek emberek a semmi közepén. Nem akartuk tudni mit csinálnak ott. Végre megpillantottuk a táblát ahol le kellet jönni a falu felé. Itt megszűnt a GPS térképe, mutatta a nagy feketeséget. Ekkor előkutattuk a telefonból a befotózott térképeket és haladtunk tovább. A környék nem volt túl bizalomgerjesztő. Romos épületek, időutazás a 80-as évekbe. Majd mikor átmentünk ezen a csodás helyen az erdőbe érve megtaláltuk a lefoglalt szállásunkat. 23 órakor. Ott nem túlságosan örültek nekünk, de kiadták a szobánkat. Így 25 óra volt a menetidő az első szakaszra. A szállás gyönyörű volt.

Másnap 11 körül indultunk tovább már a végcél felé. Azt hittük már mindent láttunk ezen az autópályán, de tévedtünk. Egyszer csak egy vasúti sín keresztezte utunkat. Volt egy kedvenc táblánk, amin egy autó és egy ember volt, akit éppen elütnek, ezt el is neveztük ne üsd el a puhatestűt.

Miközben haladtunk a határ felé reménykedtünk, hogy az orosz határ nem lesz ugyanolyan, mint a Belorusz. Az úton egyszer csak láttuk kiírva Russia. Sehol semmi, kapu, határőr, stb. Hurrá ezt megúsztuk! Majd megpillantottunk egy katonaruhás csávót egy barkasz előtt, nekünk mutogatott. Megálltunk ellenőrizte a papírokat, majd kedvesen tovább engedett.

Az autópálya itt csak annyiban változott, hogy nem kellett fizetni és nem voltak felfestve a sávok egyik irányba sem. Egy nagydarab aszfalt volt, amin lehetett menni amerre akartunk. Szépen haladtunk itt is a már megszokott 70 km/h átlagsebességgel.

160 km-re Dmitrovtól megláttuk, hogy megáll a kocsisor. Fogtuk a fejünket. Kb. 1 órát álltunk a dugóban mikor kitaláltuk menjünk másfelé. Letértünk majd bejutottunk a fák között eldugott milliomos negyedbe, aminek a másik végén voltak a bevándorlók. Az út elfogyott és fura figurák sétálgattak. Fordulás vissza a pályára ismét a dugóban álltunk. Kb 1.5 óra múlva megindultunk és újra tovább roboghattunk. Az hogy miért centiztünk rejtély marad.

Moszkva közelébe olyan lett a pálya, mint EU-ban megszokott megkétszerezve. 5-6 sáv szalagkorlát, felül és aluljárók, teli autóval pedig már 23 óra volt. Az autósok úgy közlekednek, mint a versenypályán. A sávok felfestése néha eltűnik, majd újra előbukkan.

0:15 kor érkeztünk meg a szállásunkra a Volen parkba. Itt persze nem beszélt angolul a recepciós hölgy. Így kicsit nehézkesen, de megkaptuk a szobánkat és végre álomra hajthattuk a fejünket.

Utunk során 12 gólyával, 2 lóval, 4 őzikével, 2 kutyussal és rengeteg cicával találkoztunk. No meg sok őrült emberrel.

Oroszország

Hétfő

Leadtuk a regisztrációt, megkaptuk a tréning területeket. Elmentünk felderíteni a terepet. Az első tréning nyomot az árkos területre fektettük le. Harto szuperül teljesítette a nyomkövetést az árokugrásokkal.

Mikor már kellően megéheztünk elmentünk vacsorázni. Persze a pincérlány nem beszélt angolul, de legalább az étlap volt angolul is. Rá kellett döbbenünk, hogy itt az ételt borzasztó magas áron adják az otthonihoz képest. Nem volt mit tenni, ha ennyi, akkor ennyi, rendeltünk. Mikor kihozták nagyon gusztusosan volt tálalva, de egy kisegérnek volt elegendő. Szóval rá kellett jönnünk, hogy itt mi is a kutyák sorsára jutottunk, fogyis hetet tartunk.

Este szembesülnünk kellet, hogy nem tudunk elmenni a moszkvai kirándulásra több okból is. Hartot a kocsiban kellet volna hagynunk, mert nem engedték be a szállásra és a parkolóban nem volt egy fa sem és árnyék. Így a 28 fokon akarták volna hagyni a napon. Ezt természetesen nem vállaltuk. A másik probléma, hogy délután helyett egész naposra csinálták a programot és így nem tudtunk volna megfelelően tréningezni. Az egyik szervező Szergej nagy hévvel megérkezett, majd közölte elvisz a füves tréning helyszínére, mert ezt nem sikerült a többi tréning helyszínhez hozzá írni. Szergej egy kicsit őrült emberke, mindig rohan és üvöltözik.

Kedd

Ismét tréningezni mentünk. Most a másik talajra, a fűre. Itt is ügyesen teljesített Harto. Visszafelé ismét érdekes dolgot láttunk. A két sávos úton jött velünk szembe egy autó utánfutóval, amiből 4 m-es padló keresztbe kilógott a mi sávunkba. Természetesen semmi jelzés nem volt rajta. Itt bármit lehet csinálni.

Találtunk egy szép kis parkot ahol megálltunk fotózni. Megjelent két fickó nem túl barátságos kinézettel. Harto rögtön kiszúrta őket. Jobbnak láttuk szedelőzködni. A megérzésünk nem csalt, követtek. Sikerült kijutnunk a főútvonalra, valószínűleg Hartonak köszönhettük, hogy nem jöttek utánunk. Este ismét vacsi most elmentünk oda, amit Szergej ajánlott. Itt olcsóbb lesz mondta ő. 🙂
Mikor megkaptuk az étlapot láttuk, hogy gyönyörű cirill betűk hada csücsül a papíron. Persze egy angol szó se. Kérdeztük a pincért esetleg ő tud? A válasz nem. Így érdekes testbeszéddel és az internet segítségével sikerült rendelni. Persze nem azt hozta, amit megbeszéltünk, de finom volt és normális adag. Az ár ugyanolyan magas, mint máshol.

Szerda

Délelőtt hagytuk Hartot pihenni. Délután volt a csapatmegbeszélés, ahol a bírók elmondták mit várnak el a versenyen. Utána indultunk a nyitó ceremóniára. Ott kaptunk egy nagyon kedves lányt ő vezetett be minket a stadionba.

Nagy élmény volt bevonulni egy ilyen stadionba képviseli Magyarországot és a Mogyoródi KSK-t. Utána következett a húzó ceremónia. Ajándékkal, virággal, pezsgővel vártak minket. Itt 9-es számot húztam. Így csütörtökre és szombatra eset a versenynapunk.

Csütörtök

Reggel korán találkoztunk a rendezőkkel a megbeszélt benzinkúton. Onnan vittek a nyomterületre. Itt ismét húzni kellett. Persze kihúztam az 1-est így mi kezdtük meg a „B” talajon a világbajnokságot a Japán bírónál. Harti fantasztikus akarattal megkezdte a nyomot. Szuper élmény volt a felvezetőjének lenni. Mindenki rémét az árkokat úgy ugrálta át mintha ez teljesen természetes lenne. Meg is nyugodott a többi versenyző, hogy nincs itt semmi gond. A bíró értékelése: nagyon tetszett neki a közös munkánk, a korrekt felvezetetés, Harto kitartó akarata, pontos precíz munkája. Kisebb hibákat leszámítva egy nagyon kemény bírálat alapján 90 pontot kaptunk. A bíró külön kiemelte, hogy még nagy jövő áll a kutya előtt. Sajnos az utánunk következő versenyzők sorra mentek el az idegen keresztnyomokon így sikertelenek lettek ezen a talajon. Minket pedig folyamatosan dicsértek. A 90pont elérése olyan érzés, amit szavakban kifejezni lehetetlen. A nap végére a „B” talajon ment kutyák fele sajnos elszállt. Mi a második helyen végeztünk a nyitó napon.

Péntek

Hatalmas izgalommal vártuk a következő versenynapunkat. Megpróbáltunk tájékozódni a ránk váró másik talajról a pénteki versenynapon. Figyeltük az időjárást, mert erős lehűlést, szelet és intenzív esőt jeleztek. Hazafelé Yakhroma főterén betértünk egy kis közértbe. Ismét nagy meglepetés fogadott minket. Semmihez sem lehetett nyúlni. Még az üdítős hűtő is a pult mögül gombnyomásra nyílt. Nagy nehezen elmagyaráztuk mit szeretnénk, majd visszamentünk a szállásra.

Szombat

Reggel mikor felkeltünk már esett az eső és egy picit fújt a szél, de még nem volt vészes. Délkörül eljött az időpont a találkozóra való induláshoz. Az időjárás óráról órára romlott. Mikor odaértünk a nyomterületre azon drukkoltunk, hogy minél korábbi nyomot húzzak. De sajnos a szerencse most nem állt mellénk, kihúztam az utolsó nyomot. Elindultak a többiek sorra elszálltak a nyomokon.
Mikor már mi jöttünk kb. 40km/h szél volt és úgy szakadt az eső, hogy nem lehetett előre látni. Ebben a borzalmas időjárásban a rendezőséget is elérte a káosz. A nyomra bevezető út járhatatlan volt a sok esőtől. Így be kellett gyalogolnunk kb. 1 km-t az agyagos dagonyában. A svájci bíró sajnálkozó arccal várt minket a kezdőponton a katlannál. Megkezdtük a nyomot, de láttuk Harton hogy már a katlanból se tudja felvenni a szagot. A szinte nulla talajsérülést teljesen szét mosta az eső és a szél szétfújta. Harto a lehetetlennel dacolva nagy kitartással kereste a nyomot így neki köszönhetően sikerült 10 pontot gyűjtenünk. Bíró értékelése: neki is nagyon tetszett Harto fantasztikus akarata és kitartása. De véleménye szerint ez az időjárás már nem nyomkövetésre való. Sajnos az FH verseny a szerencséről is szól. Van akinek megfelelő, van akinek nem megfelelő időjárás jut. Csalódottan tértünk vissza a szobánkba, mert így nem tudtuk megmutatni mire képes a kutyánk. Este a vacsora partin, mindenki nagyon aranyosan öntötte belénk a lelket.

Vasárnap

Reggel elindultunk a papírokért, hogy haza tudjunk utazni, de a rendezőségen ismét úrrá lett a káosz. Délután a záró ceremónia következett. Nagyon örültünk a csapatoknak és a dobogós helyezetteknek. Majd utána következtek a fényképezések. Este 21 órakor nagy búcsúzkodás után elindultunk a maratoni hazaúton.

Hétfő

Ez a nap sem telt el meglepetés nélkül. Az utazásunk alatt ismét felfedeztük, hogy az autópályán megfordulnak emberek, mert nincs szalagkorlát csak egy fűsáv. Találkoztunk több traktorral, az egyik a belső sávban nyírta a füvet elterelés nélkül. A másik a forgalommal szembe ugyan ezt tette. Volt ismét ló, gyalogos, biciklis és még virágot is árultak a nénik a semmi közepén. Majd megérkeztünk a Belorusz-Lengyel határra. Ismét öt ponton vizsgáltak minket mintha bűnözők lennénk. Mindenki furcsán nézett ránk, hogy angolul szeretnénk velük beszélni. Négy óra alatt megszabadultunk tőlük. Nagy örömmel hajtottunk be Európába. Nem messze a határtól találtunk egy szimpatikus szállást, ott kipihentük az orosz utat.

Kedd

Reggel elindultunk haza. Lengyelország nagyon szép ország. Este 22 óra körül érkeztünk meg, így befejezve utunkat.

Összességében eredményesen zártuk a Világbajnokságot:
A 28.-helyen a 20.-legjobb pontszámú nyommal teljesítettük a 66 közül.
A „B” típusú (fekete, speciális összetételű szántóföld, árokkal) nyomterületen a
9. legjobb nyom lett a miénk a 33 közül.

Tele új élményekkel tudással és gondolatokkal tértünk haza, hogy hogyan tudjuk még jobbá tenni Harto képzettségét a jövőbeni versenyekre.

Köszönjük szépen támogatóinknak és azoknak, akik sok-sok éven át segítették Hartoval a munkánkat.

Támogatóink a világbajnokságra való kijutáshoz és részvételhez:

• • Mogyoródi Közösségi Sportkör
  • Mogyoród Nagyközség Önkormányzata
  • Közösségünkért Mogyoródért Alapítvány
  • Mogyoródi Kutyaiskola
  • Bewital Petfood Hungary
  • Bewital Petfood Gmbh & Co.KG
  • Odomerter KFT
  • Magyarországi Német Juhászkutya Klub

Köszönettel:
Kesikné Kertész Anita, Harto Ben-Ju, Kesik Péter

Mogyoród, 2015. Május 20.